the things are changing.

Furcsa egy világban élünk. Mindig minden más, mint amire számítanánk. És talán pont ettől lesznek izgalmasak a dolgok, de néha pont ezek miatt a dolgok miatt lesz rossz kedvünk, ezek miatt a dolgok miatt vesztünk el egy jó barátot, vagy ezek miatt a dolgok miatt romlik meg a kapcsolatunk az emberekkel. Furcsa. A legjobb barátnőmmel kb. egy hónapja alig beszélek, csak pár szót a suliban. A legnagyobb ellenségem jóformán a legjobb barátommá vált, az a srác, akit eddig a világon a legjobban szerettem barátilag, az néha kezd idegesíteni, az a srác, aki nagyon megbántott, és kb. 1 évig nem beszéltünk újra az egyik legjobb fiú barátom lett, az a srác, akivel szinte minden nap együtt mentem haza, és nagyon jókat tudtunk beszélgetni, az mostanra kifejezetten idegesítő lett számomra, az a csaj, akivel régebben mindent meg tudtam beszélni, és mindig tudtunk egymásnak segíteni, mostanában a legtöbb gondom forrásává vált. Igen. A dolgok változnak. És hogy jó e? Nem feltétlenül. Persze amikor újra jóban leszek valakivel, az nagyon jó. De amikor valaki mással, akit eddig szinte mindennél jobban szerettem, megromlik a kapcsolatom, az meglehetősen rossz érzés. És a srác aki tetszik.. Hát vele a legfurcsábbak a dolgok. Mikor megismerkedtünk nem voltunk túl jóban. De azóta annyira jó lett a viszonyunk, nagyon jó barátok lettünk. És most megint kezd minden visszazökkenni a régi kerékvágásba, és kezdünk egyre kevesebbet beszélgetni. És ez például a változások egyik legrosszabb fajtája. Mért van az, hogy minél jobban ragaszkodunk egy emberhez, annál biztosabb lesz az, hogy előbb-utóbb el fogjuk veszíteni? Mármint nem olyan értelemben, hogy meghal. Hanem hogy el fogunk távolodni egymástól, össze fogunk veszni, vagy hasonlók. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az ilyen kapcsolatok örökre megmaradnának. Bár talán akkor nem ismerkednénk meg új emberekkel, nem szövődnének újabb barátságok, és hasonlók. De szerintem ez akkor is rossz. Vagy nem? Igazából én sem tudom. De mindegy is, a lényeg annyi, hogy a dolgok mindig vátoznak, hol rossz irányba, hol jó felé. És a változások mindig furcsák. Mire megszokjuk az új helyzetet, mire hozzászokunk valaki hiányához, akit régen annyira szerettünk, vagy mire megszokjuk valaki jelenlétét, akit régen látni sem akartunk, a dolgok megint megváltoznak, és újra meg kell szokjuk őket. Persze vannak olyan emberek, akik örökre az életünk részét fogják képezni. A több mint 10 éves barátságok, a család, és hasonlók. Ezek örökre a részünkké váltak. De talán, és ez a változások legrosszabb formája, akár őket is örökre elveszíthetjük egy vita folytán, ahol nem voltunk elég okosak, hogy belássuk, a másiknak volt igaza. És erre csak akkor fogunk rájönni, amikor már végérvényesen helyrehozhatatlanná vállnak a dolgok.