i don't understand it

Én annyira de annyira nem értem ezt az egészet. Jó kedvem volt. Tegnap még jó kedvem volt. Erre ma. Pocsék. A nap elején még most is jó kedvem volt, na de a végére?! Utolsó óra után beszélgettem vele, de nem volt valami jó, azt hiszem, túl érdektelen voltam vele. Mindenre csak -aha, -igen, -nem, -ja, -szerintem is, és ilyenek. Furcsa. Nem értem én ezt. Bírom őt, jobban mondva szeretem, de ha rosz kedvem van, akkor olyan undok és érdektelen tudok lenni még vele is. Pedig ez rossz. Ettől mindig elromlik minden. Ha jó kedvem van, jól el tudok beszélgetni vele, de ha nem... És ez annyira egy idegesítő érzés. Amúgy összeszedtem szerény szerelmi életem szálait. Az első srác, aki tetszett az A volt. Még talán 5.es koromban szerettem belé. Aztán nem voltunk túl jóban, és tudtam, hogy úgy sem lesz semmi, és (még mindig 5.ben) megismerkedtem egy másik sráccal. B-vel. B-vel össze is jöttem, és együtt voltunk egy darabig. Kb. 3-4 hónap múéva szakítottam vele, mert rájöttem, hogy még mindig A-t szeretem. Aztán B szépen feledésbe merült, és ismét csak A-ra koncentráltam. Aztán 5. és 6. közti nyáron megismerkedtem egy másik sráccal. Annyira helyes volt, flörtöltünk meg minden. De sajnos ahol megismertem, ott én csak 3 napig nyaraltam, és miután hazamentünk, C-vel sem beszéltem túl sokat. Bár felvett msnre, de nem nagyon beszéltünk. Ígyhát a nyár után C is a felejtőbe került, és még mindig ott maradt A, akit egyszerűen nem tudtam elfelejteni. Utána nagyon jóban lettem egy sráccal, de ő nem tetszett. Viszont hála neki, megismerkedtem egy másik sráccal, D-vel. Nagyon jól elvoltunk, mindig írt msnen, flörtöltünk, mondogatta, hogy aranyos vagyok, és webcamoztunk egy csomót. Szóval jól elvoltunk D-vel. De aztán elutaztunk egy hétre szüleimmel, és azóta nem nagyon beszéltünk, és ismét csak A maradt. Utána télen koriztunk egy csomót barátnőimmel, és ott is megismerkedtem egy sráccal, E-vel. Azt mondta E egyik haverja, hogy bejövök E-nek, de mivel E nem mondta, ezért ez a kapcsolat is megmaradt csak flörtölgetésnek, és megint csak ott kötöttem ki, hogy még mindig A tetszik. Aztán egy másik korizásnál megismertem F-et. Úgy éreztem, vele lehet valami, de mint kiderült, egy évvel fiatalabb nálam. Ez után ő is csak barát maradt. Aztán jött egy új srác a suliba. G. Ő is megtetszett. Nagyon jóban voltunk, sokat beszélgettünk, smseztünk, meg ilyenek. Csak aztán az egyik barátnőm mondta, hogy neki is tetszik G. Én pedig segítettem neki, hogy összejöjjenek. Mondván, hogy nekem még mindig ott van A. Aztán egyre többet beszéltem az egyik sráccal a suliból, H-val. Mindig mentünk fagyizni, sokat beszélgettünk, és akárhányan beszélgettünk, ha H elment mellettünk, mindig csak nekem köszönt. Akárhányan ottvoltunk, akárkik, mindig csak annyit mondott, hogy "Szia Noammy!". Szóval áá vele annyira jó volt minden. Mindig írt msnen, játszottunk, beszélgettünk, nagyon jól elvoltunk. De sajnos mellette még mindig éreztem valamit A iránt. Aztán jött még egy új srác a suliba. I. I-vel is nagyon jóban lettem, rengeteget beszéltünk, ölelések, puszik, és ilyesmik. És I-nek hála H lassan feledésbe merült, és egyre kevesebbet beszélgettünk. De aztán A-val kezdtem egyre többet beszélni, és így I is ment a süllyesztőbe, és most, 8.os fejjel még mindig A tetszik, akit pedig ennyi év után már ideje lenne elfelejteni. Nahát, leírtam nektek szerény szerelmi életem összekuszálódott szálait, és szét is bogoztam nektek, így talán átlátható a dolog. És még mindig ugyan az a srác tetszik, aki pedig nem szeret engem. Vagy de? Olyan jóban lettünk most. Nem tudom, mit érezhet. De azt tudom, hogy én szeretem Őt. Viszont ezeket a hangulatváltásaimat még mindig nem értem. Olyan idegesítő, az egyik pillanatban annyira boldog vagyok, de a másikban már sírni tudnék. És azt hiszem, ez eléggé elront mindent köztem és A közt mostanában, szóval meg kéne próbáljak mindig jókedvűenk lenni. Vagy legalább is jókedvűnek mutatkozni.