simple plan - your love is a lie

I can't bite my tongue forever, while you try to play it cool. You can hide behind your stories, but don't take me for a fool. You can tell me that there is nobody else, but i feel it. (...) I know, your love is just a lie.
You're looking so innocent, but the guilt in your voice gives you away.

Hát nem igazán tudok most mit írni. Semmi nem jár mostanában a fejemben, csak egy srác. És hogy vajon szeret e. Egyszer arra jutok, hogy igen. Egyszer arra, hogy nem. Szóval bonyolult a dolog. De ma eldöntöttem: nem fog érdekelni. Én szeretem őt, és lehet, hogy ő is engem, de ha ezt nem képes kimutatni, ez van. Nem tudok tovább várni rá, miközben ő olyan lazán veszi ezt az egészet. Lehet neki semmit nem jelent. De akkor néha mért viselkedik úgy, mintha sokkal több lennék neki egy barátnál? Na de ebbe nem szeretnék most belemenni, mert igazából kész regényt tudnék írni hogy miért lenne lehetséges, hogy szeret, és miért lehetetlen.

Itt ültem, és gondolkoztam, hogy mit írjak. Kinéztem az ablakon. Eső. Szeretem az esőt. És ezzel szerintem még sokan vannak így. Gondolom ti is ismeritek az idézetet (Szeretek az esőben sétálni, mert ilyenkor senki sem látja, hogy sírok.) Hát én nem ezért szeretek az esőben sétálni. Engem valahogy felvidít. Mondjuk nem az ilyen hatalmas vihar, meg a hideg. Hanem amikor meleg van, és esik az eső. Az annyira jó érzés. Sétállni, érezni, ahogy a melegben a hideg esőcseppek leesnek, hallani az utcán a kopogását, és megfeletkezni mindenről. Vagy pont elgondolkozni valmain. És közben felfrissülni. Sétálni az esőbe, tele gondokkal, vagy éppen teljesen gondatlanul. Fantasztikus érzés. Egy szál toppban, szoknyában, barátokkal vagy egyedül. Mindenképpen olyan jó érzés. Felfrissülsz, és tudod, hogy most rajtad kívül rengetegen sétálnak még az esőben. És amikor kisüt a nap. És szivárvány lesz. Még jobb érzés. Már csak ezért is megéri az eső. (újabb idézet: Ahhoz, hogy lásd a szivárványt, végig kell nézned az esőt is.) Vagy amikor már elállt az eső, süt a nap, újra csiripelnek a madarak, repkednek a pillangók, te még mindig sétálsz, és ott van előtted egy pocsolya. A legtöbben talán kikerülnék. De én mindenféleképpen beleugranék, mint egy kisgyerek. Próbáljátok ki. Ugorjatok bele egy tócsába, mint kiskorotokban. Jó érzés. Arra a pár pillanatra újra gondtalan kisgyereknek érzed magad, és megfeletkezel a külvilágról. Csak egy pillanat, de megéri. Az ilyen pillanatok teszik jóvá a rossz napokat is. =)