2010. február 20., szombat
somebody forget you. somebody remember you.
Voltál már úgy, hogy valaki elfelejtett téged? Mármint nem a szó 100%-os értelmében, nem úgy, hogy ismerted már az illetőt évek óta, és hírtelen azt sem tudta, hogy ki vagy, hanem úgy, hogy csináltál valamit, ami részedről egy jelentős dolog volt, és ezt valaki, aki fontos neked elfelejtette. Ha voltál már így, te is tudod, hogy ez milyen rossz érzés. Ha egy régi barát, egy régi ismerős, valaki, aki sokat jelent neked elfelejt egy számodra nagyon fontos dolgot. Mi történik ilyenkor? Úgy érzed, hogy a lehető legfájdalmasabb helyen szúrták beléd a kést, hogy átvertek, hogy megbántottak, hogy kihasználtak. De ha végig gondolod, nem éri meg szenvedni miatta. Ha elfelejtett valamit, ami neked fontos volt, akkor nem is szeret igazán. És bár mindig nagyon rossz érzés rájönni, hogy valaki nem szeret téged, de el kell fogadnod. Ugyanakkor ott vannak azok az emberek, akikkel nagyon régóta nem beszéltél, és mégis, ha látják rajtad, hogy nem vagy túl jól, odamennek, beszélgetnek veled, és felvidítanak. És ez sokkal jobb érzés, mint amilyen rossz az, ha elfeledkeznek rólad. Ha emlékeznek rád, az mindig többet jelent. Mert akkor tudod, hogy van legalább egy személy ezen a hátbatámadós, hazudós, kihasználós világon, akinek még tényleg sokat jelentessz, és aki nem csak azért kedves veled, hogy te is az legyél vele. Ez az az érzés, amiért bármit megéri. Mert ez az érzés mindig a legváratlanabb pillanatokban tör rád. Amikor úgy érzed, hogy nagyon magad alatt vagy, és már senki nincs, akire számíthatnál, mert aki nagyon fontos volt neked, az elfelejtett valamit, ami sokat jelentett neked, és amikor már úgy érzed, hogy végérvényesen pocsék napod volt, akkor hírtelen megjelenik valaki, akire a legkevésbé számítottál, és felvidít, elfeledteti veled a csalódások sorozatát, és emlékeztet arra, hogy mindig van valaki, akinek fontos vagy. Egy ilyen helyzetet nem lehet kierőszakolni, és várni is felesleges, mert minél váratlanabban történik, annál csodásabb érzés. Annál jobb tudni, hogy vannak emberek, akiknek sokat jelentessz. És ilyenkor rájössz, hogy felesleges szomorkodni valaki miatt, aki megbántott, mert nem érdemli meg. Sokkal inkább megérdemlik azok az emberek, akik rendesek veled, hogy jó kedved legyen, és ragaszd át mindenkire ezt a jókedvet, vidíts fel mindenkit még akkor is, amikor a lelked mélyén még mindig nagyon fáj, hogy elfeledkezett rólad valaki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"..Ha elfelejtett valamit ami neked fontos volt, akkor nem is szeret igazán."
VálaszTörlésÉn ezzel nagyon nem értek egyet. Velem is már történt ilyen, de én tudtam hogy az illető edtél még szeret. Csak annyi közös dolgot csináltunk már együtt, és annyit nevettünk hogy neki épp ez a dolog kiesett - de lehet valami olyat én felejtettem el, ami az ő szmára nagyon fontos. Edtől még szerethetem, nemde.?
Igen, szerethet attol még, hogy elfelejtett valamit, ami neked fontos. De én itt konkrétan egy dolgora gondoltam egy bizonyos emberrel. Egy csókra. Az első és egyetlen csókunkra. Szóval biztos sok olyan egyéb dolog van, amit elfelejtünk, de attol még szeretjük a másikat. De szerintem ez nem ilyen dolog volt. Egy ilyet nem felejt el az ember, ha egy kicsit is jelent neki. Csak a bejegyzésből kihagytam, hogy mire gondoltam, és így tényleg igazad van. De amire gondoltam, amikor írtam, arra ez így igaz. =) És félreértés ne essék, a csók nem úgy csattant el, hogy letámadtam. Ő is akarta, és csak megtörtént
VálaszTörlésSzia. Nem tudom, h hány éves vagy. De ahogy írsz, olyan, mint ha egy 20-30 évet megélt nő lennél, ez a bölcsesség...Lenyűgöz! Én 1 21 éves srác vagyok, és szeretek valakit, aki nem szeret. Na, most úhy képzeld el, h kb. 2 éve ismerem, kb. 1 éve haverkodunk és szeretem (tudja). Sokat beszélünk. És szörnyű érézés mikor kérdezek Tőle vmit, és nem emlékszik. Nekem pedig nagyon fontos volt az a pillanat. Hála Istennek olyannak teremtettek, h atommemóriával rendelkezem. És ha hiszed, ha nem, de a 2 év alatt a beszélgetésünk 95%-ra emlékszem. Tudom, h bizonyos napokon milyen ruha volt rajta, milyen illata volt, milyen smink volt rajta, hogy állt a haja. De sajnos Ő ezt nem értékeli. Erre Ő csak azt mondja, h "ezzel te meég foglalkozol? uhh..ne csináld!". Remélem, 1x ha nem is ennek a lánynak, de 1 másik különleges lánynak örömet okozhatok, ezzel a tulajdonságommal! Szomorkodom mikor ezeket írja, de másnap mindig úgy kelek fel, h hátha ma mást kapok Tőle, hátha ma más lesz, 1 új nap, 1 új esély! Továbbra is olvasom majd az írásaid. Köszi, h "meghallgattál". Szia.:D Üdv. Csaba.
VálaszTörlésCsaba, hát a 20-30-tól még elég messze vagyok, egy 16 éves éretlen kislány vagyok hozzád képest =D De megvan a véleményem mindenről, és megvannak azok az érzések bennem is, ami a felnőttekben, és meg tudom fogalmazni, mit érzek, és ezt le is írom. =)
VálaszTörlésAmúgy megértelek, hidd el. Én is minden beszélgetésünkre emlékszem szinte. Tudom mikor milyen volt, milyen ruha, milyen illat. Ugyan úgy, ahogy te is. Ezt teszi a szerelem. És szomorú, hogy Ők ezt nem veszik észre, vagy nem értékelik. De mindkettőnknek el fog jönni az a valaki, akiben majd nem kell csalódnunk. =)