Képek, amiket itt hagytál nekem, egy emlék már, mely még mindig él.

Nagy magányomban álmodoztam rólad,
Hogy egy napon visszajössz hozzám.
Képek, amiket itt hagytál nekem,
Egy emlék már, mely még mindig él.
.
.
,
Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted.

Na jó, én ezt nem hiszem el. Ilyen könnyen túllépett rajtam? Elment. És még csak annyit sem mondott hogy viszlát. :S Azt mondta, majd találkozzunk a nyáron. De elment, nem fogunk találkozni. Elment, és itt hagyott egyedül. Képek. Sok-sok közös kép, mindegyik rengeteg szép emlékkel. Tényleg ennyi lenne? Vége? Ilyen könnyen, ilyen hamar, ilyen gyorsan? Nem hiszem el.