2010. szeptember 23., csütörtök
there is a river of tears.
Elfelejteni valakit, aki egyszer nagyon- nagyon fontos volt neked nem könnyű. De nem is lehetetlen. Nagyon nehéz, hosszú, és fájdalmas. De ha úgy is csak fájdalmat okozna neked, el kell engedned. És mi van ha végre sikerül elfelejteni azt az embert akit mindennél jobban szerettél? Jön majd más, aki sokat jelent neked. De ő is össze fog törni téged. Egyszer mindenki meg fog bántani, de neked kell eldönteni, hogy ki érdemli meg, hogy szenvedj miatta. És nem érdemli ezt meg olyan sok ember, mint akinek mi megbocsájtunk. Szomorú, de igaz. Nincs olyan ember aki még sohasem bántott volna meg minket. És nem hiszem, hogy ez csak nálam van így. Jó, lehet, hogy van nagyon kevés ember, akivel sosem veszekszünk, de az nem azt jelenti, hogy nem is bántott még meg minket. Csak tovább léptünk rajta veszekedés nélkül. Tudjátok mi a furcsa még? Hogy miután végre sikerül nagyjából elfelejteni azt az embert, aki miatt annyiszor voltál szomorú, nem leszel sokkal boldogabb. És csak még gyengébb leszel, mint előtte. Még inkább szükséged lesz a szeretetre. Utálom ezt. Utálom ezt az érzést. Utálom ezt az egészet. Annyira jó lenne néha elmenni innen. Mindegy, hogy hova, csak el innen, jó messzire mindentől és mindenkitől. El a távoli ismeretlenbe, tiszta lappal indulni, és itthon hagyni ezeket az érzéseket. Néha annyira jó lenne ha egyszerűen csak ki tudnám kapcsolni az érzéseket, mint a TV-t vagy gépet vagy telefont. Egy gombnyomás, és megszűnne ez a sok kavargó érzés. Annyira jó lenne. De tudom, hogy nem csak nekem ilyen nehéz, és előbb-utóbb úgy is minden szép és jó lesz. Legalább egy darabig . . .
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia. Kedves Noammy. Meglepően tapasztalom, h szeptember óta nem írtál semmit. Tán minden megváltozott? Nem tudom emlékszel-e rám, régebben írtam (Csaba), azóta is figyelemmel követném az írásaidat, csak nincs mit. :( Képzeld nekem 2,5 év után sikerült elfelejtenem a "nagy REMÉNYTELEN szerelmet". Hihetetlen, de így van. Egy napon kijelentette, h ezentúl ne beszélgessünk, meg semmi és hát ez nekem nehezen, de az idő múlásával egyre könnyebben ment. Ő főiskolás lett, nem láttam sűrűn. És most nem régiben 2 hónappal ezelőtt, megismerkedtem egy 16 éves lánnyal (22 éves létemre), elsőnek csak neten beszélgettünk, mivel a bátyja az én egyik legjobb barátom, így részben ismertem a lányt. Egy véletlenből indult az egész, csak szülinapi ajándék ötletet szerettem volna kérni tőle. Előtte nem is beszéltünk. És hát elkezdett keresni, én is Őt. Úgy felvidított, olyan jó volt vele beszélgetni, és amikor elhatároztam, h most már elhívom, h találkozunk pont aznap közölte velem, h ma randizott valakivel, és milyen jó volt, meghódította a srácot. Uh, hát picit rosszul esett, főleg, h pont aznap szerettem volna elhívni, vagyis legalább beszélgetni vele erről. Már közel 1,5 hónapja együtt vannak, ami szinte semmi. Szülinapjára írtam egy verset amibe beleírtam, h tetszik, találkozzunk, meg persze, h boldogot Neki. 1 "rövidke" 400 szavas verset sikerült összeütnöm. :) Elég jól sikerült, és értékelte is, de megírta, h szereti a barátját, és szerinte ne találkozzunk. De attól beszélgethetünk, és reméli, h nem haragszom...Továbbra is Ő keres sűrűbben. Nem tudom mitévő legyek. Tulajdonképpen ezt azért írtam le, mert Neki sikerült kivernie a fejemből/szívemből a másik lányt. Hihetetlen, de egy 16 éves lánynak, aki csak tetszik, sikerült elfeledtetnie velem a 2,5 éves szerelmet. És akkor döbbentem rá erre, amikor megírta, h ne találkozzunk. Mert az az érzés jött megint elő amikor összetörik az ember szívét. De érdekes, mert semmit nem érzek iránta, a tetszésen kívül. És az az igazság, h nem értem a lányt, 6 év korkülönbség ugye, és néha olyan kiismerhetetlen. Most várok egy picit, hátha szakítanak, abból kiindulva, h a lánynak még nem volt komoly kapcsolata, max. 1-2 hónap, nem több. Meg amúgy sincs más dolgom. :)Egy picit úgy érzem, h hálával tartozok Neki, h kigyógyított egy másik lányból. Ja, és a röhej az egészbe, h egyik ismerősöm a napokba közölte velem, h a "nagy reménytelen szerelem" szakítani készül a pasijával, és pont most amikor már engem nem is érdekel, és csak nevetek rajta, h Jézusom mennyi mindent megtettem érte, mennyit harcoltam, és feleslegesen. Változnak az idők. Remélem mihamarabb válaszolsz, vagy blogolsz, örömmel olvasnám az írásaidat, remélem már a boldogságodról, nem pedig a csalódásról.
VálaszTörlésSzia. Üdvözlettel: Csaba
Kedves Csaba. Huhh, tényleg elég régen írtam, annyi minden történt az elmúlt években, nem tudom, emlékszel e még rám, sajnálom, hogy nem blogoltam, azt hiszem, visszatérek, remélem még mindig kíváncsian olvasol. : ) Új blogomat itt találod: http://noammyagain.blogspot.com/
Törlés